"Mint szakadék szélén őrült zenész,
úgy táncolok szíved peremén.
Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is
repülhessek feléd!" 
"Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem :becsesebb
életnél, halálnál." (:
természetesen jobb nálam:
én nem vagyok ilyen.
De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál."
Tedd többé, ami kevés nekem... "
Hogyan is mondhatjuk, hogy "szeretlek", ha közben elvesszük a másiktól az álmait, vagy ami igazán fontos a számára. Nem mondhatja senki, hogy szereti a virágokat, ha nem öntözi őket! Mindenki a virágokra figyel, a gyökeret néha elfelejtik.
Csak egy egyszerű lány kit már sokszor félre dobtak,kit már érzelmileg sokszor megpofoztak.
Kelj fel, ha elestél, és tanulj meg járni! Emlékezz, hogy szenvedtél, s már nem fog úgy fájni...
'Volt egyszer egy mese nem mondtuk el végig, nem jutottunk tovább, csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe mikor a legszebb volt, akkor hagytuk félbe..'
Minden egyes napunk csak egyszeri csoda. Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha.
Első nagy szerelem. Felnősz mellette, mindent érte teszel. Ő az első mindenben. Aztán minden álmod kártyavárként omlik össze. Az ő álmaiban már nem te szerepelsz. Itt az idő, hogy most végre Te magad légy az első a saját életedben. Megbocsájtasz és próbálsz felejteni. Majd szépen lassan egy újabb csónakot engedsz a közeledbe, ami melletted halad egy irányba. Addig, amíg jó...
"Az ember nem olyan mint a képeken az arca mert a szíve és a lelke nem lehet rajta."
Újabb hónap, újabb évek, újabb mosolyok és könnyek, jön majd új tél, s lesz még új nyár, de olyan barát, mint te, sosem lesz más!♥
Ostoba lány vagyok, tudnom kellet volna, hogy nem vagyok hercegnő és ez nem egy tündér mese, nem én vagyok az egyetlen akit levehetsz a lábáról s a mennyekig emelhetsz...
Nekem a mosoly erőt ad ahhoz,hogy folytassam tovább.. Míg nem lesz Happy End!
...mert a szerelem ott kezdődik, hogy nem érdekel hol.. nem érdekel hogyan.. csak az érdekel, hogy ő is ott legyen!
A szív szeret az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond a szív még remél ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!
Nem nyálazom, nem könyörgöm, csupán a tényeket közlöm. Szeretlek, imádlak, kívánlak. Mondd, hibáztatsz?
A szerelmesnek nincs szüksége büszkeségre, nincs szüksége másra, csak szerelemre.
Nincsenek maguktól jól működő párkapcsolatok: mindkét félnek nagyon sokat kell tennie a boldogságért. (...) Ennek első lépése az, hogy a férfi megértse és elfogadja a nőt, a nő pedig értse és fogadja el a férfit.
“A szerelem örömei mindig arányban vannak az elvesztésüktől való félelemmel.”
“A szerelem az élet… Ha elmulasztod a szerelmet, elmulasztod az életet.”♥♥♥
Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.♥
Nézem, nézem, és remélem,
Egyszer talán majd elérem.
Elérem őt, s megölelem,
Számmal száját megérintem.♥
Miért érzem, hogy más nem kell, csak te?
Miért érzem, hogy hiányzol nekem?
Miért érzem, hogy nélküled nem élet az életem?
Lehet, ezt hívják szerelemnek,
Én nem tudom,
Mégpedig azért, mert
nem ismerlek teljesen.
Szeretnélek megismerni,
De van egy rossz érzésem,
Mi soha nem lehetünk együtt boldogok,
De ki állhatna közénk,
Folyamatosan ezen gondolkozok.♥
Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni...vagy a másodperc töredéke...vagy egy kopogás az ajtón.♥
Majd talán álmaimban meg-meglátogatlak,
mint egy távoli barát, kit senki sem vár.
Elmegyek hozzád, csendben melléd ülök,
S csak nézlek, nézlek, a könnyeimen át.
És amikor édes, szép arcoddal beteltem,
megcsókollak bánatosan, s úgy megyek tovább.♥
Nos nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást se vesz rólunk. Azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk, aki szeret...
Mi nők csak egyvalamire vágyunk..de arra nagyon..és milenne az az 1?
hogy valaki egyszer őszintén azt mondja..Szeretlek.. *
Nem, nem nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. Nincs itt semmi, csak puszta merő szeretet. Nem tudta ő, miért, mi oka van rá. Csak szeretett. Nem tudta, szabad-e? Istenek, emberek engedik-e? Öröm vagy bánat lesz-e belőle? Csak szeretett.
A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.
Vannak olyan pillanatok a szerelemben, amikor lehetetlenség tudni, vajon őszinték vagyunk-e vagy sem.
Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.
Abban a percben mikor felfogtam, hogy ő már nem az enyém akkor szerettem a legjobban.
A szerelem idővel szeretetté változik. (...) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.
És ha többet nem hallom már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket.
Abban a pillanatban, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.
Volt néhány boldog órám melletted, melyek elkísérnek egy életre.
Egy ölelés, csend, s tudod, hogy a szavak nem számítanak ilyenkor semmit sem...
S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni."
Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták.." Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek..
Talán a szerelem az, mikor egész éjjel hallgatnád a hangját, és nem fáradnál bele ebbe a hallgatásba..
Mondták már páran, ezt a csajszit felejtsd el... De mondd meg kicsim, hogyan, ha elbűvölsz a szemeddel?
Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek, ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha néha a távolban újra előkerül tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek, csak néznek rám bután, én pedig csak futok..futok az álmaim után... Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom hátra hagyni a múltat. Csak én nem tudlak elfelejteni! Csak én nem... Nem akarok sok mindent karácsonyra, csak egy dologra van szükségem. Nem érdekelnek az ajándékok a fa alatt.. Nem kérek sokat idén, még havazást sem várok csak várok tovább a fagyöngy alatt mert csak téged akarlak magamnak, jobban mint valaha gondolnád váltsd valóra a kívánságom, minden amit akarok karácsonyra, az Te vagy. Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt, fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos, elrejtheted arcod egy mosoly mögött. Csak egy dolgot nem titkolhatsz el: Azt, amikor belül összeroppansz Egy lány és egy fiú ... lehetnek "csak barátok". De egyszer egymásba is szerethetnek ... talán csak ideiglenesen. talán rosszkor vagy túl későn.de talán örökre.. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested, nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és tudod, hogy ő is akarja, de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rádnézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen, Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...elérte amit akar...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy...nem ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki? Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért. ~ " A szerelem számtanában 1 + 1 = a mindennel; és 2 - 1 = a semmivel. " ~ A szerelem olyan, mint a víz. Beleeshetsz, akár bele is fulladhatsz.. mégsem tudsz élni nélküle! :) ~ A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak ~ Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott.. de vajon tudja hogy a szívemet is megkapta ezzel? ~ Nem akarom hogy sírni láss.. hisz egy lány csak úgy szép hogyha mosolyog, és én gyönyörű akarok lenni mikor rámnézel ~ A szerelem nem csak ölelésekről, csókokról, "szeretlek"ekről és "hiányzol"okról szól.. szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban amikor éppen Rá gondolsz ~ Három értékes kérdés van az életben. Mi szent ? Miért érdemes élni? És meghalni? A válasz mindegyikre: a szerelem. :) ~ Mi a szerelem ? Egy útvesztő, amin összezavarodva mész keresztül, óriási kockázatokat vállalva. Csak két kiút van: a szíved összetörik, vagy pedig boldog leszel. De nem számít, mennyire keményen is próbálkozunk, hogy ezt elkerüljük, újra és újra szerelmesek leszünk ~ Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? " el sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani " nem, csak barátok vagyunk " ~ Tudod miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz ^^ ~ Ha az élet a dal, akkor a szerelem a dalszöveg ^^ ~ Ha szeretsz & szeretnek, másra már nincs is szükséged. Ha nem szeretsz és nem is szeretnek; nos, akkor nem számít sokat valójában az, amid van... ~ Nincs szükséged jelmezre és szuper erőkre ahhoz hogy az én hősöm legyél ~ Az élet szerelem nélkül olyan, mint egy év nyár nélkül! ~ Nincsen pénzem, nincsen kocsim amivel randira vihetnélek, nem tudok neked virágot venni, de együtt tökéletes pár leszünk, mert szeretlek téged.. ~ Nem értem hogy a szíved miért nem azt teszi, amit az eszed súg neki ~ A szerelem olyan szó, amit nem tudsz jellemezni. Épp úgy nem, mint a rózsa látványát, az eső illatát vagy mint az 'örökké' szó hosszúságát ~ Ebben a percben 6.470.818.671 ember van a világon. Több mint 6 milliárd lélek. És néha mégis csak egyetlen egyre van szükségünk... ~ Figyelte a lányt mialatt lemosta a sminkjét & közben elcsodálkozott azon, hogy egyáltalán miért is sminkelte ki magát? ~ Egy éjjel a Hold így szólt hozzám: "Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?" Megálltam egy pillanatra, majd a Holdra néztem & azt mondtam: "Te elhagynád valaha a saját eged?" ~ Jobb egy vesztest (lúzert) szeretni mint elveszíteni a szerelmünket ~ Amikor a tekintetünk találkozik ez az érzés bennem több, mint amit el tudok viselni ^^ ~ Néhány csajnak a hét minden napján más pasija van, nekem csak egy - de örökké :) ~ Itt egy lány, aki él, nevet, de leginkább tudja, hogy kell szeretni <3 ~ Mindig van egy személy aki nem számít hogy mit tesz vagy mit mond, és nem számít hogy hányszor okoz neked fájdalmat - nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked <3 ~ Tudod miért éppen a bal kezünk negyedik ujján hordjuk a jegygyűrűnket? Mert ez az egyetlen ujjunk, ahonnan egy véna indul és egészen a szívig tart :) ~ A szerelem, mely változik, ha eléri a változás szele, nem szerelem. A szerelem egy örök jel, mely háborgó viharokkal néz szembe, de meg nem remeg. A szerelem nem az idő bolodja; a szerelem ítéletnapig szilárdan kitart ~ Mindig mondogattam, hogy én bizony nem fogom senkinek sem odaadni a szívem. De ha gondolod, Te tehetsz egy próbát arra, hogy ellopd :) ~ Vegyük alapul a szerelmet, szorozd meg végtelennel, add hozzá az örökkét, és ez még így is csak a töredéke annak, hogy mit is jelentesz Nekem ~ Nem félek a pókoktól, se a bogaraktól, nincs tériszonyom és a szűk helyektől sem tartok, de mikor a szemeidbe nézek, félek, hogy egyszer elveszítelek!.. ~ "Mama, ő annyira különleges.. és igazán szeretem!" "És ezt mondtad már neki valaha?" "Nem.." "Kicsim, van valami, amit meg kell tanulnod: a férfiakat olykor fejbe kell vágni dolgokkal. Néha serpenyőkkel.. de leginkább szerelemmel" ~ Az életem olyan, mint egy kirakós játék, ami most lett igazán teljes, mert megtaláltam az utolsó hiányzó darabkát: Téged. ^^ ~ Nem a kinézete, a ruhái, vagy a menő autói miatt szeretsz valakit, hanem azért, mert a lelkében olyan dal van, amit csak te vagy képes meghallani ~ A szerelem az a tövis, amit nem érzel, mikor beléd hatol, de pokolian fáj mikor kénytelen vagy kihúzni.. ~ Sem az angyalok a felhők felett, sem a démonok a tenger fenekén nem tehetik, hogy lelkem lelkétől elváljon; együtt leszünk mi ketten örökké ~ Szárnyak nélkül zuhanok, akár egy darab szikla, és közben azon gondolkozom, miért kellett egyáltalán leugranom? De érted ez semmiség, ugyanis csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem.. Te. ~ Csókolózni olyan, mint cukros vizet inni: iszol, és egyre csak szomjasabb leszel :) ~ Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel, hanem amit cselekszel. Te magad vagy csodálatos ~ Néha megtörténik, hogy váratlan dolgok csöppenek az életünkbe, majd egy idő múlva ráeszmélünk, hogy már nem tudunk élni nélkülük. Számomra Te is ilyen vagy ~ A szív nem teljes anélkül az egy nélkül, aki még a vihart is átvészeli veled együtt ~ Tártad már ki mind a két karod valaha, és csak forogtál körbe-körbe? Nos, a szerelem is valami ilyesmi érzés: minden és mindenki azt sugallja, hogy állj meg, hagyd abba mielőtt elesnél - de te akkor is folytatod ~ A fiú megkérdezte: "Anya, mondd, hogy találhatnám meg az igazit?" Az anyukája azt felelte: "Ne aggódj, csak arra ügyelj, hogy a megfelelő emberré válj" ~ Szerelem, mikor nem csak aludni szeretsz egy sráccal, hanem mellette felébredni is :) ~ Ha egy csókot akarsz tőlem, adok neked hármat, ha a szerelmem akarod, tudd, hogy az már ingyen a Tiéd ~ A legrosszabb perc is jobb veled, mint a legjobb perc valaki mással <3 ~ Azok, akik azt mondják, hogy Disneyland a legjobb hely a világon, még nem voltak a karjaid között :P ~ Nincs bennem semmi különös, ebben biztos vagyok. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, és a nevem hamarosan homályba vész. De tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég! ~ Sétálok veled, rajtad az agyonhordott farmered & az a mosoly, ami képes ezt az egész várost derűsebbé tenni.. <3 ~ Kislány, mindig emlékezz erre: soha ne legyél szomorú, mert én éppenséggel ismerek valakit, aki szerelmes a mosolyodba ~ Az első randi esetlen, az első csók mennyei, az első szerelem pótolhatatlan ~ "Az igaz szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem.. remélem, én is ezt tettem veled " ~ Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni! ~ Lehet hogy nem fog verseket írni hozzád, lehet hogy nem fog minden egyes pillanatban rád gondolni, de neked adta lényének egy részét - azt a részt, amiről ő is tudja, hogy összetörheted ~ Csak egy jobb dolog van a csóknál: az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is ~ Az igaz szerelem olyan mint egy tetoválás: fáj, amikor vérzik, de az idők végéig megmarad ~ Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták.." Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek.
A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!
de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna, ha.... Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled... Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört. Talán így kellett lennie ha az eszedre hallgatsz, az volt a helyes, mert teljesen mások vagytok. Más életkor, más város, más célok, más légkör, más múlt, más jövő, de vágytok egymásra. A szívetek egymásért kalapál, boldogok vagytok együtt, de ez hosszú távon elég? Tudnátok élni egymásért és egymásnak? Hoznátok áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné?
Nem tudod, csak abban vagy biztos, hogy beleszerettél, és hogy akarod úgy ahogy van mindenestől, bármilyen nehéz lesz, akarod, de neki több vesztenivalója van. A szíve szerint veled lenne, de az esze ellenkezik. De ő, bármilyen nehéz is, az eszére hallgat. Nem tehetsz ellene semmit. Nem öregedhetsz tíz évet, nem végezhetsz el három iskolát, nem vehetsz házat, autót, nem szerezhetsz tapasztalatot. Nem teheted. Pedig megtennéd érte. Érte mindent. Neki mindez megvan. De neked meglesz? Nem tudod mit hoz a sors. Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj.
Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, csak kopognak széthullt szíved darabjai, és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon, ő hív, vagy jön egy sms, egy e-mail, hogy 'hiányzol', hogy egyszer láthatod még úgy, hogy nincs ott senki más, csak te és ő. És akkor elmondhatod azt, amit eddig nem, hogy fontos, hogy érte élsz, hogy mindent megadnál neki amit csak kér. Vagy nem is mondanál semmit, csak a szemébe néznél mélyen, igazán, s talán egy pillanatra eldöntené a sorsotokat, rájönnél, hogy akar-e még, hogy van-e még remény, hogy élhetsz-e érte, vagy el kell felejtened örökre. Most a szíved darabjait keresed, össze akarod rakni, hogy újra tudj örülni. Ő egy érintéssel összerakna, de nem csörög a telefon, nem jön az sms. A remény marad csak, a türelem. CSak lopva figyeled. Hiszen a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled. Így te is a sorsra bízod.. Úgyis ő dönti el.